Plac Hunyadi w szóstej dzielnicy to jeden ze śródmiejskich zapyziałych placyków. Mieszczą się one zwykle w środku kwartału więc nie przechodzi przez nie duży ruch, są zwykle w miarę zaniedbane, parę drzew, huśtawka, psie kupy no i mieści się tam na ogół rynek.
Jakiś czas temu okazało się, że samorząd dzielnicy w tajemnicy zabrał podpisał umowę z inwestorem, w ramach której na placu powstałoby centrum handlowe (galeria) i podziemny parking w zamian za jakże nieatrakcyjne już halę targową, rynek i drzewa. Powodem do trzymania wszystkiego w tajemnicy mogły być nie tylko obawy przed reakcją mieszkańców i targujących na rynku: niedawno w charakterze podejrzanych o korupcję przy prywatyzacji przesłuchano trzynastu byłych i obecnych przedstawicieli samorządu z MSzP i SzDSzu z burmistrzem włącznie. (Dodam, że w areszcie znajduje się burmistrz naszej, siódmej dzielnicy, co pokazuje na skalę problemu korupcji w mieście).
Za obronę placu zabrała się jednak moja koleżanka Gabó czyli Gabriella Bartha, która rozpoczęła kampanię pod nazwą Kincsünk a piac (Naszym skarbem jest rynek) i do dzisiaj udało się jej weekendowy rynek ocalić. Początkowo po prostu robiła zdjęcia dokumentujące przekupki, potem wzięła się za organizowanie protestów włączając w nie targujących, okolicznych mieszkańców a nawet kilka sklepów położonych na placu. Dodać warto, że na ryneczku ludzie sprzedają to, co sami wyhodują, więc towar jest generalnie ciekawszy niż w supermarketach.
Kibicuję jej z serca nie żebym był przeciwny zmianom na placu, bo jak pisałem, jest zaniedbany i warto byłoby go nieco odnowić, ale dlatego, że dobrze byłoby, żeby rynek ocalał a hala dalej tętniły życiem (zamiast kolejnego centrum handlowego). Znającym węgierski polecam artykuł na temat placu na Építészfórum (są tam zdjęcia Gabó) a także krótki filmik na temat rynku na NolTV.
***
Przy okazji zachęcam osoby znające węgierski do podpisywania apelu do prezydenta Solyóma o zajęcie stanowiska w sprawie wzrastających nastrojów antycygańskich. Apel z wprowadzającym listem poniżej.
Kedves Barátunk, kedves Kollégánk,
A Roma Kutatási Hálózat néhány résztvevője az alábbi nyílt levelet szövegezte Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság Elnökének. Örülnénk, ha az alábbi levélben megfogalmazott kezdeményezésünkhöz csatlakozna. Ezt a szándékát egy válasz-emailben fejezheti ki. Válaszát kérjük, juttassa el 2009. február 19-én 24:00-ig címünkre (meltosag@gmail.com), hogy a levelet a Köztársasági Elnöknek, az MTI-nek, az országos napilapoknak és a mérvadó elektronikus hírportáloknak, továbbá televíziós társaságoknak eljuttathassuk. A levélhez később is csatlakozhat a www.meltosag.net oldalon keresztül.
Köszönettel,
Feischmidt Margit, Fleck Gábor, Kóczé Angéla, Kovács Éva, Messing Vera, Michael Stewart, Neményi Mária, Szalai Júlia, Vidra Zsuzsanna, Virág Tünde és Zentai Viola
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr,
Az elmúlt hetekben – különösen a miskolci és a veszprémi események után – elszabadult indulatok veszélyeztetik az amúgy is sok nehézséggel terhelt együttélést Magyarország nem roma és roma népessége között. Úgy látjuk, hogy a mérvadó politikai személyiségek és a média ezen indulatok csillapításában erőtlennek mutatkoznak. Ezért kérjük Önt, hogy – amiként hasonló esetben a francia, német, brit közméltóságok – tegye nyilvánvalóvá, hogy aki a romák ellen fordul, az egyszersmind a magyar nemzet ellen fordul.
Bibó István szavait idézve: „A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él.” Hogy ezt a félelmet roma és nem roma honfitársaink legyőzzék, kérjük Önt mint a nemzet egységét megjelenítő legfőbb állami méltóságot, hogy foglaljon állást azokról a társadalmi és gazdasági dezintegrációs folyamatokról, amelyek magyar állampolgárokat fosztottak meg a méltó emberi élet, közösségeiket pedig a normális együttélés lehetőségétől. Szociológiai kutatások igazolják, hogy ezen kirekesztődött csoportokban a romák felülreprezentáltak. Az oktatásból, szociális ellátásból, legális munkaerő-piacról kiszoruló, társadalmilag megbélyegzett romák nem egyszerűen a legális megélhetés lehetőségeitől, hanem társadalmi tagságuk, állampolgárságuk legitimációs alapjaitól is megfosztatnak. A politikai elit nem hagyhatja, hogy e legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb roma csoportok a társadalmi erőszak prédáivá váljanak.
E levél aláírói több évtizede a romák és más magyarországi kisebbségek problémáit vizsgáló, sorsuk iránt elkötelezettséget érző kutatók és civilek. Így azt is látjuk, hogy nemcsak romák találhatók az egyre mélyülő gazdasági és társadalmi válság áldozatai között, hanem nagyon sok nem roma él félelemben egzisztenciáját, biztonságát, gyermekei jövőjét illetően. Mindannyiunk felelőssége, hogy ezek a félelmek ne erősítsék tovább a bűnbakképzési mechanizmusokat, és ezzel ne váljanak még súlyosabb társadalmi konfliktusok kiváltójává. Közös feladatunk, hogy honfitársainkat egymásrautaltságunkra emlékeztessük. De ezért Ön teheti a legtöbbet, Elnök Úr.
Ezért nyomatékkal kérjük, hogy szólaljon meg az együttélés és a társadalmi szolidaritás szükségességéről. Erre nagyszerű alkalomnak kínálkozik közelgő nemzeti ünnepünk, március 15-e, mely megérdemli, hogy újra a haladó nemzeti eszmék melletti hitünket fejezze ki, s ne váljék szélsőséges csoportok játékszerévé.
Budapest, 2009. február 19.
A levelet február 19. után aláírók nevét a www.meltosag.net oldalon tesszük közzé.
Jeż Węgierski 